Újévi szerencse-lencse

Ó, igen! Itt van szilveszter és az új év, a rengeteg hagyományával együtt. "Ne együnk új év napján szárnyasokat, mert elkaparják a szerencsénket, együnk lencsét mert az sok pénzt hoz." 

Hát, feladták a leckét a régiek...

Node, mivel én még az első hóban is megmosom az arcom, hogy szép maradjak, nem hagyhatom ki a lencsét sem. Rengeteg formában elkészíthetjük (leves, főzelék, saláta stb.) a lényeg, hogy együnk.

Itt most leves készült.. Hmm..

A hozzávalók: só, egész bors,

2-3 sárgarépa, lencse, liszt, 

pirospaprika, babérlevél, 

egy kis fej hagyma, étolaj.

   

A "miből mennyit" kérdésre annyit mondanék, hogy amekkora adag levest csinálunk, ahhoz számoljunk. Itt most kb. fél zacskó lencséből készült a leves.

A lencséről még fontos tudni, hogy az elkészítést megelőző éjszaka be kell áztatni.

Ha megfelelően előkészültünk akkor tegyük a lencsét egy lábosba, mehet bele a víz, a felvágott répa, a fűszerek. 

Fél órát mindenképp főzzük, utána pedig kóstoljunk, hogy megpuhultak-e már lencsék és a répák.

Ha nagyjából elkészült, akkor lássunk neki a rántásnak. A kis fej hagymát kockázzuk fel, olajon pirítsuk meg, mehet bele 1 evőkanál liszt. Ha színt kapott, jöhet a pirospaprika és itt figyeljünk, hogy legyen kéznél víz, amivel felönthetjük, hogy megelőzzük a leégést. Ha kész, mehet a levesbe.

Alapvetően el is készült, mi előre meggyártott tésztát raktunk bele, de pillanatok alatt készíthetünk csipkedettet is. 1 tojás, liszt, só, összekeverjük az alapanyagokat, és belecsipkedjük a lábosba.

Ha a rántás belekerült a levesbe, utána ne főzzük már sokáig.

Tálaláskor tehetünk bele egy kis tejfölt is, úgy igazán finom lesz.

Főzzetek finomat, és legyen szerencsétek az új évben!

Eredményhirdetés

Szeretnénk megköszönni azoknak, akik résztvettek a nyereményjátékunkon, hogy ilyen meseszép dolgokkal örvendeztettek meg minket.

Eljött az ideje, hogy kihirdessük a végeredményt. Néztük és néztük a munkáitokat, és két ötlet közül nem tudtuk választani, így két első helyezettet hirdetünk.
Ők pedig nem mások, mint Kósa Noémi a szódabikarbónás díszekkel és Takács Dorottya az ehető rémszarvasokkal.

Gratulálunk a lányoknak!

Íme a két nyertes munka:

Forralt bor és társai

Eljött az az idő, amikor jól esik hazaérni a kinti cidriből, és hagyni, hogy a kandalló, pléd, melegítőpalack felmelegítsenek. Persze a belülről való melengetésről sem érdemes elfelejtkezni, amit mivel mással tehetnénk meg stílusosabban, mint a szezonra jellegzetes forralt borral és punccsal.

Kellemes emlékek fűznek a forralt borhoz, régen mindig nagymamám készítette, és 3 generáció szürcsölte az édes, fűszeres nedűt TV-nézés közben. (Nils Holgersson és Bobby Ewing, szeretlek.) Aztán ahogy telt-múlt az idő, és külünböző benyomások értek, átalakult az ízlésem is. Egy nagy fordulatra konkrétan emlékszem: mikor barátaim által csak kedveskedve "kanászképzőnek" nevezett állattenyésző oskolában tanulva egy szőlészeti könyv végén találtam egy forralt bor receptet. Abban szerepelt a narancshéj, a méz és a karamelizált cukor, mint összetevő. Emezek azóta is törzsvendégek a forralt boromban, és arra is rájöttem, hogy jóval kevesebb cukor használata engedi, hogy az ízek jobban érvényesüljenek. (Manapság már én készítem alkalomadtán a családnak, és mamámnak plusz egy kanál cukort teszek a bögrébe, hogy az ízlésének megfelelően márcos legyen. Kinek a pap...)

De most nem is a forralt borról szeretnék szólni, hanem a puncsról. Ilyet először jópár évvel ezelőtt egy kedves kolléganőm hangulatos zárt teraszán ittam, és bár azóta sokfelé próbáltam már ezt az italt adventi vásárokban, de még mindig azt gondolom, hogy az volt az egyik legjobb, amit valaha ittam. Meg persze az enyém. Puncs repect sokféle kering az interneten, érdemes kipróbálgatni őket, és megtalálni az ízlésünknek megfelelőt. Én a narancsos-teásra esküszöm.

A műalkotás alapja a jó forralt bor. Ezt a szokásos módon készítem el: a beleszánt cukrot karamellizálom az edényben, majd felöntöm a vörösborral, szegfűszeget, fahéjat, egy jól megmosott narancs vagy mandarin héját teszek bele. Mielőtt elkezdene forrni, felöntöm ugyanannyi mennyiségű vízzel, és megvárom, amíg újra forrás előtti állapotba kerül. Ekkor belelógatok 2 jó minőségű earl grey teafiltert, ez adja meg a puncs különleges, bergamotos ízét. Ezután kerül bele a borral egyenlő mennyiségű narancslé. Tehát 1:1:1 arányban szerepelnek benne a folyadékok, ezt megjegyezni is könnyű. A narancslé nem kell, hogy 100%os legyen, csak ne gagyi 12%os gyümölcsital, mert azoknak a harmatgyenge íze nem ad elég karaktert a nedűnknek.

Mikor jól összemelegedett, akkor kerülhet bele a rumocska, de csak mértékkel, pár evőkanál pont elég, hogy az ízét lehessen érezni, de ne legyen túl ütős. Rumból ideális esetben jó minőségű barna rumot használjunk, de ha nincs több ezer forintunk rá (vagy otthon egy kis maradék), akkor teljesen megfelelő a sütőrum is.

Még egy jótanács: ne töltsük tele a poharat, mert gyorsan kihűl, és úgy nem az igazi - inkább repetázzunk bátran.

Jó itvágyat hozzá!

Csomagoljunk stílusosan!

Pár nap és végre eljön a jó illatú karácsony, és ezzel együtt elérkezett az ajándékok csomagolásának ideje. Ha nem hagyjuk az utolsó pillanatra, és van kedvünk/időnk, szuper csinosan tudjuk beöltöztetni a várva várt meglepetéseket.

Most nem saját ötleteket mutatok be, mert hát én még messze vagyok ettől a fázistól (ajjajjj), a már említett Pinterest-et nézegettem ötletek miatt.

Nem feltétlenül kell a csomagolópapírnak karácsonyi mintásnak lennie, valamilyen kiegészítővel karácsonyivá tudjuk tenni.

Aztán ott vannak az üdvözlő kártyák, amikbe tudunk pár sort írni:




Végül pedig, ha nem adunk ajándékot, vagy ha adunk de borítékban, és mégse akarjuk olyan unalmasan csinálni akkor itt vannak ezek a képeslap ötletek:

Remélem, sikerült beindítani a fántáziátokat és büszkén adjátok majd át a kívül-belül szemet gyönyörködtető ajándékokat. Jó mulatást!

Karácsonyi nyereményjáték a Galagonyával

Az adventi naptár készítésének furfangjairól

Az egész úgy kezdődött, hogy Gica egyszercsak odafordult hozzám, és azt mondta: "Olyan jó adventi naptárat láttam, hogy a 24 napon 24 különböző tea volt benne. Nekem nincs annyi féle, de te simán meg tudnád csinálni." Vagy valami ilyesmi. Mindenesetre ez indította el a gondolatot, hogy kalendáriumkészítésbe kezdjek. Addig-addig gondolkoztam, míg elhatároztam, hogy rögtön 4 kedves emberem fog az idén ilyet kapni.

Persze a formán nagyon sokat gondolkodtam. Mindenképp valami zacskós megoldást szerettem volna, így megfordult a fejemben, hogy én tűrök-tűzök-ragasztok ilyeneket színes papírból, de a 96 darabos mennyiség elrettentett. Marad a vásárlás. Költségtakarékossági szempontokból a sima, papírboltban kapható "10 dekás" papírzacskó mellett döntöttem. Azt, hogy ezt a méretet éppen "10 dekásnak" hívják, onnan tudom, hogy mikor tálaltam a kívánságomat, az eladónő kedvesen de magabiztosan megkérdezte, miközben kihúzta a fiókot: "5 dekásat, 10 dekásat, 20 dekásat vagy nagyobbat?..." Mire én: "Ööööööö..." Aztán mikor már szemméretet vettem, belőttem, hogy nekem melyikre van szükségem ahhoz, hogy egy-egy teafilter vagy csoki beleférjen. Mert ezek voltak a tervezett ajándékok. Szóval 10 dekás. A fehér papírzacskó egyetlen orvosolandó hibája az, hogy átlátszó. Namost. Én odavagyok a meglepetésekért. Nem az olyanokért, amikor meglepetésszerűen lekakil az utcán egy madár, inkább az embertársaknak adott és tőlük kapott, kellemes típusú meglepetésekre gondolok. Az átlátszó zacsiban viszont nem marad 24-ig meglepetés az adventi ajándék, értitek. Ez a körülmény szülte a naptárkészítés legmonotonabb részét, úgy döntöttem ugyanis, hogy a zacskók alsó részét bevonom színes papírral, hogy az ajándékocskák inkognitoban maradhassanak.

Oké, a tartó megvan, hogyan tovább?

Díszítéshez is ragaszkodtam, mert így lehet mutatóssá, egyedivé tenni az egészet. Madzagok, karácsonyi mintás szalvéták vagy papírok, színes tollak, olló, és sok-sok stiftes ragasztó.
Meg persze a belevalók, ezek mibenlétének a méreten kívül csak a fantázia szabhat határt: csoki, tea, bonbon, mécses, apró medál, karkötő, karácsonyi dísz vagy kedves gondolatok, idézetek.

Első lépésként kivágtam a színes papírokból a 20x7 centis darabokat, amiket aztán beragasztóztam, és befedtem velük a zacsik alsó részét. Ez a legidőigényesebb rész, ha ezen túlvagyunk, már az érdekesebb teendők jönnek.

Ezután a 4x24 zacskót különböző módokon díszítettem: a tetejét leragasztottam vagy masnival kötöttem be, az elejére vagy a színes részre ezüst filccel írtam a számokat, vagy szalvétából kivágott képeket ragasztottam, és kisebb számokkal jelöltem a kibontás napját.

Támadt közben egy kedves ötletem, amit megosztok most Veletek is: fogtam 1-1 karácsonyi üdvözlőlapot, a képes lapját felvágtam 24 négyzetre, megszámoztam a hátuljukat, majd felosztottam ugyanekkora részekre a másik lapját is, a kis darabokat pedig elrejtettem 1-1 zacskóban. Így az ajándékozott 24 nap alatt kirakhatja és felragaszthatja őket, a végén pedig egy kedves képeslapot kap.

Amin még sokat törtem a fejem: milyen legyen a naptárak végső formája. A neten láttam olyat, hogy egy hosszú madzagra vannak különböző módszerrel felerősítve, de arra gondoltam, hogy nem biztos, hogy van erre hely az illetők lakásában vagy szívesen kerülgetnék ilyen formában egy hónapig. Egy kedves és kretív leányzótól kaptam egy nagyon jó ötletet (megéri fiatalokkal dolgozni!): készítsek ruhaakasztóból tartót, ha sikerül 3szinteset csinálni, az úgy fog kinézni, mint egy karácsonyfa. Micsoda ötlet! Én végül az egyszinteset valósítottam meg az egyik naptárral, a többit pedig dobozban vagy kosárban adam át. Így az ajándékozott akár egyesével kipakolhatja az asztalra, polcra, vagy minden nap a dobozból keresgetheti a napi meglepetést. Mert persze nem tettem őket sorrendbe.
Az erdemény megelégedéssel tölt el, és a készítés is sok örömet okozott, izgalmas élmény volt.

A legeslegjobb része pedig az örömöt látni annak az arcán, akinek készült ez az alternatív formájú kalendárium, és olyat hallani, hogy "Nekem még soha senki nem készített adventi naptárat!"

Boldog adventet mindenkinek!