Tekerj magadnak színes gömfűzért!

Mai bejegyzésünkben ismét teret engedünk egy vendégbloggernek, hiszen kedvenc szomszédasszonyom felajánlotta, hogy megszínesíti kicsit a Galagonyát. Jöjjön hát egy ötlet az esték és kerti partik vidám dekorációjához!

* * *

A megvalósult ötlet, mint oly sok minden, most is egy vicces elszólásból lett. Indult abból, hogy már egy ideje azon morfondíroztan, lecserélem a plafonból lelógó lámpáimat, mert nem tetszettek. Aztán győzött a fantázia és a tettek mezejére léptem, így lettek új lámpabúráim. A többit már Ti is láthatjátok.

Olcsó, színes, díszes, mókás...persze ha van otthon pár alap dolog, vagyis hozzávaló, pl. egy elhanyagolt izzósor karácsonyról, vizibomba nyárról, maradék fonalak a csíkos sálból, hímzőcérna... no és textílkeményítő, mert a damaszt attól lesz szép, illetve vele tudtam a fonal/cérnagolyókat gömbökké varázsolni.

Így már csak egy kis időt kell rászánni, és a határt csupán a fantázia szabja.

Végül jöjjön néhány tipp és trükk! Érdemes először csak egy gömböt készítni, mert ha elszúrnánk valamit, akkor azt később ki tudjuk küszöbölni. A lufikat pedig nem árt bekenni kézkrémmel egy csöppet, így nem fog nagyon rátapadni a fonal, mikor megszárad. A keményítőt drogériaüzletekben be lehet szerezni, a higítás kb. 6:1 a keményítő javára. Száradás után kiszúrjuk a lufikat, óvatosan kihúzzuk egy résen, és már rá is tehetjük  színes búrácskáinkat az égősorra.

Végül már csak az a feladatunk, hogy élvezzük munkánk hangulatos gyümölcsét.

Szandi

A medvehagyma bűvöletében

Hosszú, lusta hallgatás után egy növény (és talán kicsit a tavasz) sarkallt arra, hogy újra bejegyzést írjak. Manapság nagyon trendi lett a medvehagyma és a belőle készült ételek, amiknek se szeri, se száma. A növényről most nem regélnék, azt itt megtalálja, aki kíváncsi rá. Ilyentájt sokfelé megtalálható, árnyas erdőbéli domboldalakat szereti a legjobban. Ha úgy döntünk, hogy engedünk a tavasz csábításának, és magunk szedjük, két dologra kell odafigyelni. Az egyik, hogy ne húzzuk-rángassuk, hanem óvatosan tépjük le a kiszemelt levelet, lehetőleg egy növénykéről egyet, hogy még legyen esélye a további boldog növényéletre. A másik, hogy ne a mérgező gyöngyvirág levelét gyűjtsünk be medvehagyma helyett, de ha tudod, mit keresel, nem lehet gond.

A címszereplő növénnyel készült pesto nagyon népszerű, és a vele készült pogácsáról már mi is írtunk itt a Galagonyán, most valami egyszerű, gyorsan elkészíthető ételt szeretnék megmutatni Nektek: a medvehagymás-spenótos-juhtúrós tésztát.

Én ma csak mélyfagyasztott spenóttal tudtam operálni, a recept pedig elég "gondolomformán" alapú, vagyis a hozzávalók mértékét aszerint változtathatjuk, hogy mennyire kedveljük az ízüket. Lehet így spenót nélkül készíteni, de ha valaki a fokhagymát nem szereti, vagy kihagyná a sonkát - szíve joga.  Ha szalonnát használok, nemsózom, és így tovább. Számomra a két lényeg a medvehagyma és a juhtúró volt, két agadnyi tésztát készítettem. A hozzávalók tehát:

egy csokor medvehagyma

juhtúró (én brynzát használtam)

spenót

hagyma

fokhagyma

sonkaszalámi (vagy sonka vagy szalonna)

só

bors

olívaolaj

tészta.

A tésztát megfőzzük, ahogy szoktuk. Két evőkanál olívaolajon picit megfuttatjuk a felkockázott vöröshagymát (én egy fél fejet használtam), egy gerezd átnyomott fokhagymát és a felkockázott sonkaszalámit.

Mikor kicsit már megpirultak, hozzáadjuk a spenótot (két kis fagyasztott kockányit) és egy csokor felaprított medvehagymát.  Kevés sót, borsot szórunk rá. Teszünk hozzá kb. fél deci vizet, és megpároljuk a keveréket. Az egész nem tart tovább 5 percnél, ami azért is jó, mert az íze friss marad.

Mikor késznek nyilvánítjuk, összekeverjük a tésztával, és rádaraboljuk a juhtúrót. Ha akarunk, még reszelt sajtot is tehetünk rá, de nem igazán szükséges. (Mondja ezt egy sajtimádó...)

Kellemes sétát és medvehagymaszedést, jó étvágyat kívánok ehhez a tavaszi finomsághoz!