Újévi szerencse-lencse

Ó, igen! Itt van szilveszter és az új év, a rengeteg hagyományával együtt. "Ne együnk új év napján szárnyasokat, mert elkaparják a szerencsénket, együnk lencsét mert az sok pénzt hoz." 

Hát, feladták a leckét a régiek...

Node, mivel én még az első hóban is megmosom az arcom, hogy szép maradjak, nem hagyhatom ki a lencsét sem. Rengeteg formában elkészíthetjük (leves, főzelék, saláta stb.) a lényeg, hogy együnk.

Itt most leves készült.. Hmm..

A hozzávalók: só, egész bors,

2-3 sárgarépa, lencse, liszt, 

pirospaprika, babérlevél, 

egy kis fej hagyma, étolaj.

   

A "miből mennyit" kérdésre annyit mondanék, hogy amekkora adag levest csinálunk, ahhoz számoljunk. Itt most kb. fél zacskó lencséből készült a leves.

A lencséről még fontos tudni, hogy az elkészítést megelőző éjszaka be kell áztatni.

Ha megfelelően előkészültünk akkor tegyük a lencsét egy lábosba, mehet bele a víz, a felvágott répa, a fűszerek. 

Fél órát mindenképp főzzük, utána pedig kóstoljunk, hogy megpuhultak-e már lencsék és a répák.

Ha nagyjából elkészült, akkor lássunk neki a rántásnak. A kis fej hagymát kockázzuk fel, olajon pirítsuk meg, mehet bele 1 evőkanál liszt. Ha színt kapott, jöhet a pirospaprika és itt figyeljünk, hogy legyen kéznél víz, amivel felönthetjük, hogy megelőzzük a leégést. Ha kész, mehet a levesbe.

Alapvetően el is készült, mi előre meggyártott tésztát raktunk bele, de pillanatok alatt készíthetünk csipkedettet is. 1 tojás, liszt, só, összekeverjük az alapanyagokat, és belecsipkedjük a lábosba.

Ha a rántás belekerült a levesbe, utána ne főzzük már sokáig.

Tálaláskor tehetünk bele egy kis tejfölt is, úgy igazán finom lesz.

Főzzetek finomat, és legyen szerencsétek az új évben!

Eredményhirdetés

Szeretnénk megköszönni azoknak, akik résztvettek a nyereményjátékunkon, hogy ilyen meseszép dolgokkal örvendeztettek meg minket.

Eljött az ideje, hogy kihirdessük a végeredményt. Néztük és néztük a munkáitokat, és két ötlet közül nem tudtuk választani, így két első helyezettet hirdetünk.
Ők pedig nem mások, mint Kósa Noémi a szódabikarbónás díszekkel és Takács Dorottya az ehető rémszarvasokkal.

Gratulálunk a lányoknak!

Íme a két nyertes munka:

Forralt bor és társai

Eljött az az idő, amikor jól esik hazaérni a kinti cidriből, és hagyni, hogy a kandalló, pléd, melegítőpalack felmelegítsenek. Persze a belülről való melengetésről sem érdemes elfelejtkezni, amit mivel mással tehetnénk meg stílusosabban, mint a szezonra jellegzetes forralt borral és punccsal.

Kellemes emlékek fűznek a forralt borhoz, régen mindig nagymamám készítette, és 3 generáció szürcsölte az édes, fűszeres nedűt TV-nézés közben. (Nils Holgersson és Bobby Ewing, szeretlek.) Aztán ahogy telt-múlt az idő, és külünböző benyomások értek, átalakult az ízlésem is. Egy nagy fordulatra konkrétan emlékszem: mikor barátaim által csak kedveskedve "kanászképzőnek" nevezett állattenyésző oskolában tanulva egy szőlészeti könyv végén találtam egy forralt bor receptet. Abban szerepelt a narancshéj, a méz és a karamelizált cukor, mint összetevő. Emezek azóta is törzsvendégek a forralt boromban, és arra is rájöttem, hogy jóval kevesebb cukor használata engedi, hogy az ízek jobban érvényesüljenek. (Manapság már én készítem alkalomadtán a családnak, és mamámnak plusz egy kanál cukort teszek a bögrébe, hogy az ízlésének megfelelően márcos legyen. Kinek a pap...)

De most nem is a forralt borról szeretnék szólni, hanem a puncsról. Ilyet először jópár évvel ezelőtt egy kedves kolléganőm hangulatos zárt teraszán ittam, és bár azóta sokfelé próbáltam már ezt az italt adventi vásárokban, de még mindig azt gondolom, hogy az volt az egyik legjobb, amit valaha ittam. Meg persze az enyém. Puncs repect sokféle kering az interneten, érdemes kipróbálgatni őket, és megtalálni az ízlésünknek megfelelőt. Én a narancsos-teásra esküszöm.

A műalkotás alapja a jó forralt bor. Ezt a szokásos módon készítem el: a beleszánt cukrot karamellizálom az edényben, majd felöntöm a vörösborral, szegfűszeget, fahéjat, egy jól megmosott narancs vagy mandarin héját teszek bele. Mielőtt elkezdene forrni, felöntöm ugyanannyi mennyiségű vízzel, és megvárom, amíg újra forrás előtti állapotba kerül. Ekkor belelógatok 2 jó minőségű earl grey teafiltert, ez adja meg a puncs különleges, bergamotos ízét. Ezután kerül bele a borral egyenlő mennyiségű narancslé. Tehát 1:1:1 arányban szerepelnek benne a folyadékok, ezt megjegyezni is könnyű. A narancslé nem kell, hogy 100%os legyen, csak ne gagyi 12%os gyümölcsital, mert azoknak a harmatgyenge íze nem ad elég karaktert a nedűnknek.

Mikor jól összemelegedett, akkor kerülhet bele a rumocska, de csak mértékkel, pár evőkanál pont elég, hogy az ízét lehessen érezni, de ne legyen túl ütős. Rumból ideális esetben jó minőségű barna rumot használjunk, de ha nincs több ezer forintunk rá (vagy otthon egy kis maradék), akkor teljesen megfelelő a sütőrum is.

Még egy jótanács: ne töltsük tele a poharat, mert gyorsan kihűl, és úgy nem az igazi - inkább repetázzunk bátran.

Jó itvágyat hozzá!

Csomagoljunk stílusosan!

Pár nap és végre eljön a jó illatú karácsony, és ezzel együtt elérkezett az ajándékok csomagolásának ideje. Ha nem hagyjuk az utolsó pillanatra, és van kedvünk/időnk, szuper csinosan tudjuk beöltöztetni a várva várt meglepetéseket.

Most nem saját ötleteket mutatok be, mert hát én még messze vagyok ettől a fázistól (ajjajjj), a már említett Pinterest-et nézegettem ötletek miatt.

Nem feltétlenül kell a csomagolópapírnak karácsonyi mintásnak lennie, valamilyen kiegészítővel karácsonyivá tudjuk tenni.

Aztán ott vannak az üdvözlő kártyák, amikbe tudunk pár sort írni:




Végül pedig, ha nem adunk ajándékot, vagy ha adunk de borítékban, és mégse akarjuk olyan unalmasan csinálni akkor itt vannak ezek a képeslap ötletek:

Remélem, sikerült beindítani a fántáziátokat és büszkén adjátok majd át a kívül-belül szemet gyönyörködtető ajándékokat. Jó mulatást!

Karácsonyi nyereményjáték a Galagonyával

Az adventi naptár készítésének furfangjairól

Az egész úgy kezdődött, hogy Gica egyszercsak odafordult hozzám, és azt mondta: "Olyan jó adventi naptárat láttam, hogy a 24 napon 24 különböző tea volt benne. Nekem nincs annyi féle, de te simán meg tudnád csinálni." Vagy valami ilyesmi. Mindenesetre ez indította el a gondolatot, hogy kalendáriumkészítésbe kezdjek. Addig-addig gondolkoztam, míg elhatároztam, hogy rögtön 4 kedves emberem fog az idén ilyet kapni.

Persze a formán nagyon sokat gondolkodtam. Mindenképp valami zacskós megoldást szerettem volna, így megfordult a fejemben, hogy én tűrök-tűzök-ragasztok ilyeneket színes papírból, de a 96 darabos mennyiség elrettentett. Marad a vásárlás. Költségtakarékossági szempontokból a sima, papírboltban kapható "10 dekás" papírzacskó mellett döntöttem. Azt, hogy ezt a méretet éppen "10 dekásnak" hívják, onnan tudom, hogy mikor tálaltam a kívánságomat, az eladónő kedvesen de magabiztosan megkérdezte, miközben kihúzta a fiókot: "5 dekásat, 10 dekásat, 20 dekásat vagy nagyobbat?..." Mire én: "Ööööööö..." Aztán mikor már szemméretet vettem, belőttem, hogy nekem melyikre van szükségem ahhoz, hogy egy-egy teafilter vagy csoki beleférjen. Mert ezek voltak a tervezett ajándékok. Szóval 10 dekás. A fehér papírzacskó egyetlen orvosolandó hibája az, hogy átlátszó. Namost. Én odavagyok a meglepetésekért. Nem az olyanokért, amikor meglepetésszerűen lekakil az utcán egy madár, inkább az embertársaknak adott és tőlük kapott, kellemes típusú meglepetésekre gondolok. Az átlátszó zacsiban viszont nem marad 24-ig meglepetés az adventi ajándék, értitek. Ez a körülmény szülte a naptárkészítés legmonotonabb részét, úgy döntöttem ugyanis, hogy a zacskók alsó részét bevonom színes papírral, hogy az ajándékocskák inkognitoban maradhassanak.

Oké, a tartó megvan, hogyan tovább?

Díszítéshez is ragaszkodtam, mert így lehet mutatóssá, egyedivé tenni az egészet. Madzagok, karácsonyi mintás szalvéták vagy papírok, színes tollak, olló, és sok-sok stiftes ragasztó.
Meg persze a belevalók, ezek mibenlétének a méreten kívül csak a fantázia szabhat határt: csoki, tea, bonbon, mécses, apró medál, karkötő, karácsonyi dísz vagy kedves gondolatok, idézetek.

Első lépésként kivágtam a színes papírokból a 20x7 centis darabokat, amiket aztán beragasztóztam, és befedtem velük a zacsik alsó részét. Ez a legidőigényesebb rész, ha ezen túlvagyunk, már az érdekesebb teendők jönnek.

Ezután a 4x24 zacskót különböző módokon díszítettem: a tetejét leragasztottam vagy masnival kötöttem be, az elejére vagy a színes részre ezüst filccel írtam a számokat, vagy szalvétából kivágott képeket ragasztottam, és kisebb számokkal jelöltem a kibontás napját.

Támadt közben egy kedves ötletem, amit megosztok most Veletek is: fogtam 1-1 karácsonyi üdvözlőlapot, a képes lapját felvágtam 24 négyzetre, megszámoztam a hátuljukat, majd felosztottam ugyanekkora részekre a másik lapját is, a kis darabokat pedig elrejtettem 1-1 zacskóban. Így az ajándékozott 24 nap alatt kirakhatja és felragaszthatja őket, a végén pedig egy kedves képeslapot kap.

Amin még sokat törtem a fejem: milyen legyen a naptárak végső formája. A neten láttam olyat, hogy egy hosszú madzagra vannak különböző módszerrel felerősítve, de arra gondoltam, hogy nem biztos, hogy van erre hely az illetők lakásában vagy szívesen kerülgetnék ilyen formában egy hónapig. Egy kedves és kretív leányzótól kaptam egy nagyon jó ötletet (megéri fiatalokkal dolgozni!): készítsek ruhaakasztóból tartót, ha sikerül 3szinteset csinálni, az úgy fog kinézni, mint egy karácsonyfa. Micsoda ötlet! Én végül az egyszinteset valósítottam meg az egyik naptárral, a többit pedig dobozban vagy kosárban adam át. Így az ajándékozott akár egyesével kipakolhatja az asztalra, polcra, vagy minden nap a dobozból keresgetheti a napi meglepetést. Mert persze nem tettem őket sorrendbe.
Az erdemény megelégedéssel tölt el, és a készítés is sok örömet okozott, izgalmas élmény volt.

A legeslegjobb része pedig az örömöt látni annak az arcán, akinek készült ez az alternatív formájú kalendárium, és olyat hallani, hogy "Nekem még soha senki nem készített adventi naptárat!"

Boldog adventet mindenkinek!

Ejtsd: bruszkettá

Szóval pár héttel ezelőtt voltunk ebben a ... vendéglátóipari egységben, és mivel nem voltunk olyan éhesek, az előételek körül nézelődtünk, és megláttuk, hogy "bruschetta". Első dilemma: mi az? A második: hogyan kell kimondani?! Arra tippeltünk, hogy "brusetta", de sanszos volt, hogy tévedünk. Barátkozó karakterű ember lévén mindkettőt megkérdeztem a pincérnőtől, aki fel is világosított az étel mibenlétéről és a kiejtésről is. A kiejtést gyorsan magunkévá tettük, de amit az igen csinosan elrendezett tányérunkon találtunk, azt már kicsit nehezebben emésztettük meg a fenti bevezető után. Tekintve, hogy teszkógazdaságosszeleteltkenyérből készült pirítóst kaptunk paradicsomsalátával. Modern világban élünk, és mivel sántított a dolog, már ott helyben utána is néztünk az interneten, hogy ennek nem teljesen így kéne kinéznie. Ekkor határoztuk el, hogy akkor mi is megpróbálkozunk, és jobban fog sikerülni, mint nekik. Oké, ezt a lécet ölég könnyű volt megugrani.

Világhálós kutatásaink során kiderült, hogy maga a bruschetta a pirított, fokhagymával megkent, olívaolajjal meglocsolt kenyeret jelenti. Jól kezdődik! A tipikus bazsalikomos-paradicsomos feltét, vagy sonka, sajt és a többi már "csak" mellévaló.

Szóval, amit felhasználtunk:

Só, bors, bazsalikom, paradicsom, fokhagyma,
olívaolaj, nemgagyi kenyér.

Először elkészítettem a paradicsomos mellévalót, hiszen a pirítós percek alatt kész. A paradicsomot kis darabokra vágtam, belenyomtam a fokhagymát, apróra vágott bazsalikomleveleket (mmmmmm...), csurgattam rá olívaolajat, sóztam picit, és borsoztam is. Mindezt úgy gondolomformán, én például a bazsalikomot és a fokhagymát sem sajnáltam, de azért figyeljünk, hogy az ízek legyenek egyensúlyban!

Szeltem még az étekhez egy kis sonkát és sajtot is, az elkészült pirítóst pedig befokhagymáztuk, finoman megkentük olívaolajjal. Illetve nem is sima olajat, hanem a még régebben eltett bazsalikomos olívát használtunk. 

És arról, hogy mennyire volt finom csak annyit, hogy az étteremben kóstolt izét brusettának mondanám, a miénk mindenképp bruszkettá volt.

24 nap meglepetés

Közeleg advent időszaka, és akinek van hozzá kedve és ideje, meglepheti szeretteit karácsonyváró, saját készítésű adventi naptárral. Nem bonyolult dolog, csak néhány jó ötlet kell hozzá, azt meg mi most adunk.

Kisebb dilemmát okozott számomra, hogy hogyan írjam meg ezt a bejegyzést, hiszen ha leírom pontosan, hogy az idén én milyen formában készítem el az adventi 24-et, akkor elárulom a meglepetést azoknak, akik kapni fognak ilyet, és legjobb tudomásom szerint a blog olvasói.

Szóval úgy döntöttem, hogy most csak ötleteket adok a naptárkészítéshez, azt meg majd csak december elején mutatom meg, hogy én mit mesterkedtem.

Nagyon sokféle módon lehet a 24 nap alatt meglepni a kiválasztott embert, a "naptár" készülhet gyufásskatulyákból, boltban kapható vagy általunk készített papírzacskóból, borítékból, tölcsérből, de akár muffinsütőformából is. Ez utóbbi  megoldás nekem igencsak tetszik, de nem láttam még boltban 24 lyukas sütőformát.

Az elrejtett ajándékok is sokfélék lehetnek: apró édességek (akár csak pár szem M&M's), medálok, magunk készítette karácsonyfadíszek, papírra írt vagy nyomtatott idézetek, kedves gondolatok. 

De én például tavaly virtuális adventi naptárat adtam Gicának: minden nap egy-egy képet küldtem üzenetben. Ez semeddig sem tart, viszont annál nagyobb örömet okoz annak, aki kapja.

Így hát, kedves ügyes kezű olvasóink nincs más hátra, mint hogy arra biztassalak Benneteket: készítsetek Ti is kalendáriumot valakinek! No meg, hogy én is megvalósítsam a nagyszerű ötleteimet.

Adni jó!

Nagyon jó...

Ahogy közelednek az ünnepek egyre több helyen kérnek minket, hogy ha van lehetőségünk, adjunk, vegyünk, utaljunk mi is valamit. Megmondom őszintén elég nehéz választani, annyiféle osztaná az ember, ha lenne és ilyenkor könnyebben meglágyul a szívünk is. 

Most egy olyan kezdeményezésről írok, ami könnyen megvalósítható: az a bizonyos cipősdobozos dolog.

Végy egy cipősdobozt, válaszd ki, hogy lánynak vagy fiúnak szánod, mennyi idősnek, csomagold be, látogass el a ciposdoboz.hu-ra és keresd meg a hozzád legközelebbi helyet, ahol leadhatod a csomagot.

Az akció december 1-től 18-ig tart!

Ha van kedvetek és időtök, dobjatok össze egyet akár ketten, vagy az osztály, a család. 

Még egyszer az oldal: ciposdoboz.hu.

Faragj lámpást!

Mostmár, hogy végre kezdi megmutatni magát az igazi ősz, mi is egyre jobban ráhangolódunk erre a csupaszín évszakra, és elkezdtünk dekorálni. A legelső, ami eszünkbe jutott a töklámpás. Úton-útfélen faragni/sütnivaló tökökkel találkozunk, hát használjuk is ki az alkalmat! A vásárlást megkönnyítheti, ha elképzeljük, hogyan illetve milyen formát fogunk kifaragni belőle. Figyeljünk rá, hogy arányos legyen, ha picit érettebb, akkor könnyebb dolgunk lesz a faragásnál, valamint (ahogy majd a miénken is látszik) nem kell megijedni egy kisebb rohadás folttól sem, úgy kell falakítani, hogy azt a részt mindenképpen kivágjuk. No, a sok mesélés után nézzük, mire lesz szükségünk:

Nézegettük, forgattuk, majd fogtuk a tollat és előrajzoltuk az arcokat.

Ezek után jöhetett a faragás... Mi először levágtuk a tetejüket, és jó alaposan kibeleztük őket. Majd belevágtunk az fejek megformálásába. Legyetek óvatosak, és finoman bánjatok a késsel! 

Szerintem meglehetősen jóképű arcokat faragtunk, reméljük sokáig nézegethetjük őket. 

Íme a végeredmény:

Hűvös helyen tartva hosszabb ideig is részesei lehetnek az őszi dekorációnknak, hiszen ők nem csak egy éjszakára készültek...

Óda a szelídgesztenyéhez

Nem állhatom meg szó nélkül, hogy már sokak részéről éreztem az értetlenséget, mikor közöltem, hogy én ilyenkor ősszel az egyik dolog, amit legjobban várok az az, hogy lehessen végre főtt gesztenyét enni. Volt, aki egyenesen azt mondta, hogy nem tudja, hogy néz ki a szelíd változata. Én, aki úgy nőttem fel, hogy a papámék udvarában állt egy nagy fa, és ilyenkor külön program volt, hogy kitapossuk a szép barna terméseket a szúrós héjból; én, aki minden ősszel azóta is annyi gesztenyét főzök, amennyihez csak hozzájutok, értetlenül állok ez előtt a nem-szoktam-főtt-gesztenyét-enni jelenség előtt. Nincs vele semmi baj, csak nekem furcsa. 

Persze érdemes megválogatni, hogy hol vesszük az alapanyagot, én inkább piac, mint szupermarket párti vagyok. És szigorúan tilos a vákumcsomagolt, nyálkás izét megvenni, amit a legkisebb-is-számít áruházban szoktam látni, mert AZ NEM gesztenye, hanem valami földönkívüli borzadmány. Igaz persze, hogy macerás fél órát pucolni, de szerintem abszolút megéri a finom, édeskés, ősz-ízű gyümölcsért cserébe az a kis fáradtság. Addig sem tudok a neten lógni, és semmi mást sem kell csinálni a kezemmel, hanem 30 percre lelassul a világ, és kicsit meg is nyugszik körülöttem.

Szóval gesztenyefőzésre fel, kedves olvasó! 

Először volt Kaposváron zsibvásár

Legalábbis a nagypiacon, és nekünk persze ott kellett lennünk. Már tavasz óta ki akartunk menni a vásárba, hogy a bolhapiacon felkínáljuk másoknak a megunt, nem használt dolgainkat. A lényeg nem is a pénzszerzés volt, hanem hogy megszabaduljunk a sok csetrestől, ami csak a helyet foglalja. Nekem voltak kisebb szőnyegeim, amiket már nem akartam használni, és hát ott a sok használatlan mécsestartó, továbbá dolgok, amiből kettő van, és dolgok, amikről nem is gondolnád, hogy valakinek pont az kell. Furák az emberek, ezt mindig is tudtuk.

A kellemetlen rész: felkelés fél 6-kor. Anyám borogass... A következő fél órát kávé és tea főzésével és termoszokba tuszkolásával töltöttem, aztán irány a piac! Mire fél 7-re odaértünk, egy darab szabad asztal nem maradt. Én nem tudom, hogy ezek az emberek normál esetben mikor kelnek, de már kb. huszan árulták a portékát - senkinek, mivel épeszű ember nem megy ilyen korán piacra. De így működik ez a biznisz: ha azt akarod, hogy legyen helyed, jó korán kell felkelni. Hát vásározó sem lennék, az biztos. A szervezők szerencsére gyorsan felmérték a helyzetet, és hoztak még asztalokat, úgyhogy le is foglaltunk egyet, és kipakolhattunk.

Kaposvári Nagypiac, zsibvásár

Amit én nagyon élveztem, az az egésznek a hangulata volt. Alapban szeretem a kora reggel napszakát, persze a felkelést nem számítva. Minden ébredezik, olyan érzésem van, hogy ma még sok minden szép történhet, hisz annyi visszavan még a napból. Szeretem a piacot is, sok érdekes népet lehet látni, elkapni mókás beszélgetésfoszlányokat. A vásározás hangulata is nagyon kedves volt. Tőlünk balra egy beszédes hölgy árult gyerekholmikat, vele jól elmosolyogtunk a szemben áruló, hangos hölgyön. Tőlünk jobbra szimpatikus fiatalok a használt ruháikkal. Aztán ott volt a gyönygfákat árusító hölgy, aki kémeket küldött, hogy megtudja, mi mennyiért adjuk a miénket, mire mi is kémet küldtünk, hogy megtudjuk ő mennyiért. Beszélgetés, teázás, mosolygás volt a helyzet.

7:26. Itt még csak álmosak voltunk, moslygósak nem.

Az árusítás először kicsit fura volt, egyikünknek sincs kereskedő vénája, de ahogy jöttek a nézelődők, egész jól belejöttünk. Barátságot kötöttünk Gáspárral, aki anyukájával jött, és egyből lecsapott - a dugóhúzóra. Én nem tudom, mért tetszik a kölyköknek a dugóhúzó, de nem ő volt az egyetlen zsengekorú egyén, aki rögtön azt nézte ki magának. Jah, a másik gyerekkedvenc: sarokreszelő tojás. Nem viccelek. Nagyon nevettünk, ahogy a gyerekek egymás után csillogó szemmel nézegették. Aztán ott volt az intellektüel idősebb házaspár,  akik sokallták a gyertyatartó árát, a vásározó, aki keveselte a napszemüvegét, és így tovább. Azt is be kell vallanom, még-tulajdonosként sokszor szinte elszégyelltem magam, mikor a nézelődők a kezükbe vették a randábbnál randább apróságokat, amiken túl akartam adni: a rovarmintás (WTF?!) tartójú gyertyát, az aranyszínben csillámló cipő formájú kulcstartót és így tovább.
Tanulságként azt szűrtük le, hogy nem könnyű ráérezni, mi kell az embereknek. Értetlenül állok például az előtt, hogy egy Hawaii-mintás, halcsontváz alakú (!!!) hűtőmágnes előbb elkel, mint a jó minőségű, kímélt állapotú (évekig vártam, hogy használhassam ezt a kifejezést...) pólók.
Jó hangulatban telt a délelőtt, és némi DIY-ra való pénzmagot is sikerült összeszedni. Ami biztos: nem ez volt az utolsó felbukkanásunk a zsibvásárban. És legközelebb már magunk készítette dolgokat is viszünk.

Lábjegyzet: a dugóhúzót végül egy középkorú hölgy vitte el. Közben elmesélte, hogy a múltkor kénytelen volt a szomszédasszonyától kölcsönkérni egy borbontót, mert neki már régóta nincs ilyen a háztartásban.

Kavics volt - pingvin lett

[Ennek a bejegyzésnek először a "Kő egy pingvin?" cím jutott eszembe, és ez abban a pillanatban annyira fájt, hogy gyorsan el is vetettem a gondolatot.]

Aki ismer, tudja: szeretem a kavicsokat. A kavicsok az én kényszeres és kedves gyűjtögetnivalóim. Dobozok és fiókok mélyén lapulnak zacskók tele kavicsokkal, amiket nem lehetett otthagyni szépségük miatt. Idén fordult elő először, hogy célzatosan szedtem őket, laposat hűtőmágnesnek, és egyéb érdekes-kellemes formájút, amikből még nem tudtam, mi lesz, de lehet akármi.

Az első megvalósult projekt a kavicspingvin lett. Az ötlet onnan jött, hogy nem egy, számomra kedves embernek a pingvin a kedvence. Én is bírom őket, mint a legtöbb fekete-fehér állatot, és a kavicspingvinek elkészítése sem tűnt túl bonyolult feladatnak. Keress "pingvin alakú" kavicsot, fesd feketére, a mellényét fehérre, ruházd fel arccal - et voilá!

A nehézségről. Mert az már törvényszerű, hogy bármit készítesz először, akadnak nehézségek.  Jelen esetben: nem kaptam a hobbiboltban fekete akrilfestéket, sem semmilyen kavicsra használhatót. Befordultam hát az írószerbe, ahol kiderült a számomra eddig ismeretlen tényállás, hogy lehet kapni temperához hasonló kiszerelésben is akrilfestéket (koránt sem jutányosabb áron).

A megfestés nem túl bonyolult, csak biztos kéz kell hozzá, hogy egyenes vonalat tudjunk húzni (tehát a mellény széle ne legyen cikk-cakkos), és hogy egyenletesen tudjuk pöttyözni a szemet; no meg egy kellően vékony ecset. Az arcmintákat google képkeresőben talált pingvinrajzokról csórtam, és bizony elég kedvesre sikerültek.