Nem állhatom meg szó nélkül, hogy már sokak részéről éreztem az értetlenséget, mikor közöltem, hogy én ilyenkor ősszel az egyik dolog, amit legjobban várok az az, hogy lehessen végre főtt gesztenyét enni. Volt, aki egyenesen azt mondta, hogy nem tudja, hogy néz ki a szelíd változata. Én, aki úgy nőttem fel, hogy a papámék udvarában állt egy nagy fa, és ilyenkor külön program volt, hogy kitapossuk a szép barna terméseket a szúrós héjból; én, aki minden ősszel azóta is annyi gesztenyét főzök, amennyihez csak hozzájutok, értetlenül állok ez előtt a nem-szoktam-főtt-gesztenyét-enni jelenség előtt. Nincs vele semmi baj, csak nekem furcsa.
Persze érdemes megválogatni, hogy hol vesszük az alapanyagot, én inkább piac, mint szupermarket párti vagyok. És szigorúan tilos a vákumcsomagolt, nyálkás izét megvenni, amit a legkisebb-is-számít áruházban szoktam látni, mert AZ NEM gesztenye, hanem valami földönkívüli borzadmány. Igaz persze, hogy macerás fél órát pucolni, de szerintem abszolút megéri a finom, édeskés, ősz-ízű gyümölcsért cserébe az a kis fáradtság. Addig sem tudok a neten lógni, és semmi mást sem kell csinálni a kezemmel, hanem 30 percre lelassul a világ, és kicsit meg is nyugszik körülöttem.
Szóval gesztenyefőzésre fel, kedves olvasó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése