Szóval az van, hogy szoktam én pólókat készíttetni, és magam készíteni is textilfilc segítségével. Viszont amit az unokatesóm művel mostanában, az már egy magasabb szint. Nagy zenerajongó a srác, és tucatszámra gyártja a kreatívnál kreatívabb pólókat magának. A módszer, amit kidolgozott a maga egyszerűségében azért elég zseniális. Azt meg kell mondani, hogy az egész valószínűleg abban gyökerezik, hogy nem nagyon van kézügyessége. A lényeg: a kitalált mintát a kívánt méretben kinyomtatod egy vignettás hátú A4-es lapra, aztán kivágod belőle magát a mintát. Tulajdonképpen negatívot csinálsz így belőle, ráragasztod a pólóra, és kitöltöd a hiányzó részt (vagyis magát a mintát) textilfilccel vagy textilfestékkel. A végén csak lehúzod a vignettát - et voilá!
Ez így rém egyszerűen hangzik, de ha valami bonyolultabb mintát választasz, az több óra munkával is járhat. Én egy olyan mintával kezdtem a módszer elsajátítását (a mester felügyeletével és szakmai tanácsaival), amit már évekkel ezelőtt kinéztem: egyik legkedvencebb bandám egy igen frankó pólójával.
Ezt a mintát valahogy eddig nem tudtam kitalálni, hogy hogyan lehetne megvalósítani, mert azért arra én sem vállalkoztam, hogy ezt szabadkézzel megrajzoljam. Ellenben! A negatív-kivágós technika nagyon jól működött, miután a minta kivágogatásának agyrémén túljutottam. (Jó, közben 2x abba akartam hagyni az egészet. De mivel senki nem szánt meg, hogy kivágja helyettem, csak ilyeneket mondogattak, hogy "Így fogod a végén igazán értékelni a munkádat!" meg "Menni fog, már nem sok van!", kénytelen voltam én végigszenvedni.) A folyamat többi részén nem nagyon van mit magyarázni, úgyhogy csak annyit, hogy a vignetta elhelyezésével kell nagyon vigyázni, hogy ne legyen ferde, és jól legyen pozícionálva a pólón. Én jobban szeretek textilfilccel dolgozni, mint festékkel, de ez meg ízlés illetve felszerelés kérdése.
Az erdemény pedig! Az erdemény kárpótol a sok aprólékos munkáért.
Egyedi, állati pólódesign, magadnak, otthon.
Szeretem a családomat. :)
